péntek, július 22, 2005
blőőőőeeeeeeeeee. mondhatnám, h jó reggelt, de nem az. marhára nem. nem is tudom hol kezdjem. mondjuk ott, h mai napra strandot beszéltünk meg, ehelyett esett. reggel nem akkor keltem, amikor én akartam, hanem sokkal, de sokkal korábban. arra, h a bátyám üvöltözteti a zenét, és megint az én piámat issza meg. no de semmi gond, úgyis nekem van elég pénzem, élősködjünk csak rajtam. azt hittem, h vissza tudok aludni, de nem, most sikerült felkeltenie, elérte a célját, amivel egész héten baszogatott. nem baj. ő meg nem fog aludni éjjel. szemet szemért. ha már felkeltem, akkor ennék is, mert kurva éhes vagyok, de persze nincs mit, mert már felzabálta. ahogy eddig is. aztán nem tudta az ajtót becsukni maga után, csukjam be én, ha már úgyis fent vagyok. persze, én azért vagyok, h legyen egy otthoni telefonközpontos csaj, egy ajtónállós, és egy háziasszony. a nagy büdös lófaszt. aztán a postás jött megint, újabb sűrű bocsánatkérések közepette hozta a levelet, én meg alákapartam. a postás mindig kétszer csenget, szokták mondani. no ő nem, ő csak kétszer mond mindent: bocsi-bocsi, köszi-köszi. ha úgy vesszük, akkor a héten kétszer köszönt el. utána megfürödtem, valami iszonyatosan foshalmaz a TV műsor, egyedül egy jó volt: egy rövid interjú volt Markos Györggyel, az 59. születésnapja alkalmából. Isten éltesse!
reggel pedig azt hittem, h jó napom lesz, mert végre normálisat, vagy fogjuk rá jót álmodtam: nyári szünet után visszamentem a suliba (, bár nem értem, h miért). ott császkáltam körbe, az orrom előtt suhant el Évike, de sajnos csak egy pillanatra láttam. ahogy tovább mentem, simán elmentem Annamari előtt, aki rám szólt, h Na mi van, már meg sem ismersz? Először furcsállottam, hiszen a két év alatt kb. 2* köszöntem neki, abból egyszer vissza is köszönt. köszi hello. mondjuk nem én tehettem róla, h nem akart ismerkedni, csak sajnálhatja. szóval elkezdtünk beszélgetni, és igen jól elfecsegtünk, a legtermészetesebben, mint ha évek óta ismernénk egymást. amikor Csabi odébbhúzott, hogy vki akar velem beszélni. aztán odavezetett Csámpihoz. (ő a suliban egy csaj, ott lakik vhol, ahol a Csabi, Hajni utálja, és Mariann barátnője.) Csabi eltűnt, ő meg el akart hívni vmi házibuliba. gondoltam miért ne, biztos lesznek ott csajok, vagyis pontosabban egyre gonbdoltam. közben kedveskedett és éreztem a hangján, meg a viselkedésén, h vmi hátsó szándéka van. gondolom azt akarta, h fényképezzek a bulin. aztán az álomnak itt vége szakadt, és pont.
reggel pedig azt hittem, h jó napom lesz, mert végre normálisat, vagy fogjuk rá jót álmodtam: nyári szünet után visszamentem a suliba (, bár nem értem, h miért). ott császkáltam körbe, az orrom előtt suhant el Évike, de sajnos csak egy pillanatra láttam. ahogy tovább mentem, simán elmentem Annamari előtt, aki rám szólt, h Na mi van, már meg sem ismersz? Először furcsállottam, hiszen a két év alatt kb. 2* köszöntem neki, abból egyszer vissza is köszönt. köszi hello. mondjuk nem én tehettem róla, h nem akart ismerkedni, csak sajnálhatja. szóval elkezdtünk beszélgetni, és igen jól elfecsegtünk, a legtermészetesebben, mint ha évek óta ismernénk egymást. amikor Csabi odébbhúzott, hogy vki akar velem beszélni. aztán odavezetett Csámpihoz. (ő a suliban egy csaj, ott lakik vhol, ahol a Csabi, Hajni utálja, és Mariann barátnője.) Csabi eltűnt, ő meg el akart hívni vmi házibuliba. gondoltam miért ne, biztos lesznek ott csajok, vagyis pontosabban egyre gonbdoltam. közben kedveskedett és éreztem a hangján, meg a viselkedésén, h vmi hátsó szándéka van. gondolom azt akarta, h fényképezzek a bulin. aztán az álomnak itt vége szakadt, és pont.
